Még csak 42 éves lenne....

17 éve nincs köztünk a győri futball-legenda, Fehér Miklós, mérkőzés közben vesztette életét nagyon fiatalon. Ki tudja, meddig juthatott volna, mennyi sikert ért volna el, ha azon a bizonyos mérkőzésen a halál nem ragadja el tőlünk. 

Hatalmas űrt hagyott hátra maga után mind magán-, mind sportemberként.

Ti honnan jöttetek?, tudakolta, mikor a hangszerét pakolta.
Magyarországról, feleltem büszkén, hallottál róla?
Ekkor rám nézett azokkal a nagy barna szemeivel,
Melegség volt abban a tekintetben, és átölelt.
Ismertem egy fiút, akit talán te is, mondta lassan, tagoltan,
S elkeskenyedett a hangja, miközben a gondolatai láthatóan messze tájakon jártak, talán Tucumánban.

Lisszabonban mindenki szerette, istenemre, mindenki!
A Fényben elkápráztatta az embereket, mint egy színházban,
A játéka maga volt a megtestesült tisztaság és elegancia,
Ő volt a huszonkilences, ami prímszám, ami különleges.
Aztán meghalt, pedig még csak az út elején járt.
Nem lett volna szabad Guimarãesbe menni akkor.
Tudod, folytatta egy kis csöndet követően,
Guimarães a Bölcső Városa és ő ott halt meg.
Ha már halál, hát nem gyönyörű?

Az ETO egyik törzsszurkolója, Nagy Domonkos, Egyszer egy királyfi címmel írt gondolatait olvashattátok az imént, melyet a 2004.január 25-én, tragikus hirtelenséggel elhunyt Fehér Miklós emlékére írt. Eme sorokat egyébként a Kisalföld c. napilap is közzétette tegnapi számában.