Célkeresztben a Credobus Mosonmagyaróvár Utánpótlás bázisa

Schmatovich Gábor, a Credobus Mosonmagyaróvár Utánpótlás szakmai igazgatója bemutatja az egyesület utánpótlás bázisát, képzési módszereit és jövőbeni terveit. 

Forrás: www.mte1904.hu

Az MKC kézilabda csapata, a Győri ETO FC elleni bajnoki mérkőzésre egy kampánnyal rukkolt elő "Dobj egy labdát címmel..."melynek célja, hogy minél több gyermeket a mozgásra buzdítsanak. Köztudott, hogy az MTE-nél Ti is fontosnak tartjátok ezt az elvet. A labdarúgás megismertetésével és megszerettetésével veszitek rá a gyerekeket a friss levegőn való mozgásra. Ezzel tulajdonképpen ugyanazt valósítjátok meg, ami a kézis lányok célja. Miként zajlik az MTE-nél egy-egy toborzó akció?
Azt gondolom, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok és szokások mellett, a sportolásnak a szerepe felértékelődött. Elcsépelt szólamnak tűnik, de nap, mint nap szembesülünk az elkényelmesedett életmód káros hatásaival és negatív következményeivel. Minden alkalmat ki kell használni arra, hogy a gyerekeket minél korábban hozzászoktassuk a sportoláshoz, az aktív életvitelhez. Magam részéről nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom ezt. Kicsit magunk ellen szólva, gyakorlatilag mindegy, hogy egy fiatal 6-8 évesen milyen sportágban kezdi el az alapokat, hosszútávon számára az lesz a legfontosabb, hogy ráérezzen arra a pluszra, amit úgy vélem, csak a mozgás tud megadni számára. Amikor elkezdtük az utánpótlásunk felépítését, több alkalommal is hirdettünk toborzókat, de most már tervezettebb módon, hosszútávon gondolkodva építkezünk. Ennek ellenére év közben több alkalommal hirdetünk ilyen lehetőségeket, főleg olyan területeken, ahol erre nagy szükségünk is van (női vonal).

Néhány mondat erejéig be tudnád mutatni az MTE utánpótlás képzését? Melyek a legfőbb irányelvek?
Lassan 4 éve kezdtük el újraszervezni az MTE utánpótlás nevelését. A másik helyi csapattól gyakorlatilag különválva (MITE), de mégis együttműködve egy új irányvonalat vázoltunk fel. Az alap elképzelés szerint, meghatározott létszámokkal, napi szintre lebontott szakmai munkával a helyi szinten egy olyan rendszert akartunk létrehozni, amely lehetőséget biztosítson arra, hogy hosszútávon kapjanak olyan képzést a tehetséges Mosonmagyaróvár környéki játékosok, hogy a későbbiekben akár a felnőtt csapatunkban, akár magasabb szinteken is megállják a helyüket. Nagy hangsúlyt fektettünk kezdetben az úgynevezett preakadémiai korosztályok felépítésére. Az első időszakban realizálni és kitapasztalni kellett az ideális létszámokat és kialakítani a saját stílusunkat, munkaritmusunkat. Azt gondolom, hogy ez egy olyan építkezés, amelyben sohasem lehet hátradőlni, minden nap tanulunk valami újat, tapasztalunk valamit, észreveszünk valami hibát a programban, de akik az első pillanattól ismerik a munkánkat, azok megerősíthetik, hogy minden szinten előrébb tartunk a 4 évvel ezelőtti helyzetünktől.

Kik alkotják az edzői Team-et? Hogyan esett éppen rájuk a választás?
Környékbeli, fiatal, ambiciózus, nyitott, azt gondolom, hogy nagy munkabírású szakemberek. Ezek a tulajdonságok közül egyedül a kor, ami nem mérvadó, hiszen ez független attól, viszont őszintén megvallva, egy MTE UP edző munkarendje és időbeosztása egy családos ember számára jóval több konfliktus forrása tud lenni. Természetesen különböző szintek vannak szakmailag a kollégák között, és mindenki a hozzá testhezálló, szakmai képzettségének megfelelő munkáért felel, de még véletlenül sem az edzői papír alapján kategorizáljuk a munkájukat. A hétköznapokon elvégzett feladataik és munkamoráljuk sokkal többet számít hosszútávon. Jelenleg 14 edző dolgozik az MTE utánpótláscsapatainál, ez még mindig nem annyi, mint amennyi csapatunk van, ezért több kollégának is egyszerre több szerepe is van. Mindenki más-más úton került hozzánk, viszont bízok benne, hogy az említett tulajdonságot, mind érvényesek rájuk.

Szoros kapcsolatban álltok mind a másik városi egyesülettel, mind pedig a környező települések egyesületeivel, miről szól ez a kapcsolat?
Amit mi elképzeltünk, az alapján ez fontos része a munkánknak. A MITE csapatával közösen kialakított kiválasztó rendszerünk alapja az, hogy minden játékost az aktuális teljesítmény szintjének megfelelő megmérettetéseken tudjunk versenyeztetni, oda-vissza zajlik az áramlás a két egyesület között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 9-10 éves kortól a környék legtehetségesebbnek vélt gyerekeit szeretnénk együtt képezni és fejleszteni. A döntések, elsősorban a mi oldalunkról sokszor konfliktusokkal járnak, de egy ilyen egyesület életében ez előfordul, a mi feladatunk, hogy felvállaljuk ezeket. Ez még alapvetően nem jelenti azt, hogy az a 9 éves gyerek, aki nálunk focizik biztosan jó focista lesz, a többiek pedig nem. Szeretnénk úgy gondolkodni, hogy úgy, ahogy be, úgy visszaesés esetén ki is lehessen kerülni a rendszerből, hogy a motivációt fent tudjuk tartani. Rengeteg buktató létezik egy sportpályafutás felépítése során. Fontos a tehetség egy bizonyos szintig, de a mentalitásnak, a viselkedésnek és motivációs bázisnak legalább akkora jelentőséget tulajdonítunk. A környékbeli egyesületekkel való kapcsolattartás azért is fontos, mert rengeteg tehetséges játékos él a településeken is, viszont az ő sportolásuk számukra és a szülei számára is nagyobb lemondásokkal jár. Úgy gondolom, hogy minden csapattal korrekt viszonyban vagyunk, gyakorlatilag minden településről van játékosunk valamelyik korosztályunkban, de két település, úgy gondolom, megérdemli, hogy külön megemlítsem őket. A Dunakiliti és Halászi csapattal évek óta remek viszonyt ápolunk utánpótlás szinten, ez csakis kölcsönös és hosszútávon célravezető döntések alapján működhet. Meg kell jegyeznem, hogy ebből a szempontból már sokkal nyitottabb a többi egyesület is, viszont a bizalmukat is meg szeretnénk nyerni.

Ezenkívül, a Labdarúgó Akadémiák is figyelemmel kísérik az MTE-nél folyó munkát és az itt játszó fiatalok teljesítményét. Hogyan zajlik a kiválasztás, mielőtt egy -egy fiatal bekerülne valamelyik Magyarországi akadémiára?
Manapság már egy komoly akadémia munkája elképzelhetetlen úgynevezett scout tevékenység nélkül. Ezek a tehetségkutatók járják az utánpótlás mérkőzéseket, tornákat. Általánosságban, korosztályonként kiválasztókra, tesztmérkőzésekre, edzőtáborokra szokták hívni a kiszemelt játékosainkat. Ezt követően történik egy esetleges érdeklődés, amely onnantól már a szülők bevonásával zajlik. Igyekszünk szoros kapcsolatot ápolni ezekkel a központokkal, és érzékelhető egyfajta átrendeződés az erőviszonyokban közöttük az utóbbi időben. A döntés nem a mi kezünkben van, maximum tanácsot tudunk adni a családnak. Véleményem szerint azonban nem csak egy út van, és semmire sincs garancia, a végállomás a lényeg, ami a felnőtt futball lesz.

Térjünk vissza az MTE-hez. Az utánpótlás tornákon minden korosztály nagyon jól szerepel. Miben látod ennek a sikerét?
A siker mindig elég relatív kifejezés az utánpótlás sport világában. Fontos az eredményes szereplés, hiszen a résztvevők számára az egy támpont, egy visszajelzés, az elvégzett munkáról, hosszútávon az adhat hitet és motivációt. Azonban nehéz megtalálni azt az arany középutat, hogy az ne csapjon át a győzelem hajszolásába. Bízom benne, hogy hosszútávon több saját nevelésű játékosra támaszkodhat az MTE felnőtt csapata, ezt tekinteném sikernek.

Január közepén Győrben Farsang kupán szerepeltek az UP korosztályos csapatok. Az idei torna tapasztatait megosztanád az olvasókkal?
Megszokott módon, minden évben, minden korosztályban részt veszünk. Remek kapcsolatot ápolunk a rendező egyesülettel. Amolyan évindító rendezvénynek fogjuk fel a legtöbb korcsoportban. Azonos erősségű ellenfelekkel, a tél közepén kiváló körülmények között, jó alkalom a megmérettetésre.

Az utánpótlás képzés fontos része a szülő-edző közötti jó kapcsolat, főleg a kisebb korosztályban. Miként folynak bele a szülők az egyesület életébe?
A cél úgy gondolom közös, sportra nevelni a gyerekeket, és ha megfelelő szintű tehetség szorult belé, akkor a lehető legtöbb segítséged megadni számára a jövőjét illetően. A legfontosabb megjegyezni, hogy az edzők legnagyobb támasza a szülő. Gyakorlatilag, ahhoz, hogy például egy 11 éves gyerek, edzésre, tornákra tudjon járni, ott a családnak ügyes életszervezésre és komoly lemondásokra van szüksége. Nem beszélve arról, ha esetleg a családban több gyerek is van, vagy a távolságok, esetleg a munkahely is nehézségeket okoz. Szakmailag nem, de főleg szervezési kérdésekben és tapasztalatok útján szükségünk van a szülők véleményére, reakcióira.

Már egész kicsi kortól foglalkoztok gyerekekkel, hiszen a legkisebb korosztály néhány tagja még óvodába jár. Milyen módszerekkel keltitek fel az ő érdeklődésüket? Hogy zajlanak az edzéseik?
A környékbeli csapatok tehetségeit a Bozsik tornákon tudjuk szemügyre venni elsősorban. Az intézményekben pedig már a legfiatalabb korban igyekszünk a foci irányába terelni a lurkókat. Az ovifoci programunkkal lefedjük a városi óvodásokat, ahol heti rendszerességgel tartanak edzéseket a kollégák, a megfelelő időjárás esetén a szabadban, téli időszakban pedig az UFM Arénát, és a MITE pálya, fedett műfüves pályáját használva. Ezekamolyan általános labdás foglalkozások, játékok, kevésbé speciális labdarúgó edzések. A játékosság, a labda és mozgás szeretetének a felébresztése a cél. Ezekben az előkészítő korosztályokban és a női csapatainknál folyamatosan várjuk a jelentkezőket, itt igyekszünk nagyobb létszámokat mozgatni. Terveink között szerepel a környékbeli falvakra és az általános iskolák alsós korosztályaira kiterjeszteni ezt munkát.

Sérülésed óta nem léptél pályára az NB II-es felnőtt csapatban. Tervezed még valamikor visszatérésed?
A játék hiányzik, meglátjuk sikerül-e visszatérni. Köszönöm a lehetőséget!